Mau Angliában

Immáron hagyományként megpróbálom összefoglalni, mégis, mik-kik voltak azok az események-személyek, amik-akik hatással voltak rám 2007-ben.

Az év pozitiv embere:
Egyértelmüen a keresztfiam, Czoch "-=Libafiu=- Tökös" Levente.
Emlitésre méltó még Hege, Árpi, Tomi itthonról, Angliából pedig Patt, "Smoky" Mike, Big "Shooter" Bob.

Az év negativ embere:
Hála a magasságnak olyan egetveröen sok seggfejjel idén nem hozott össze a sors, tán a föbérlönket, Habibot tudom emliteni, a mekiböl azt a patkány Vinny-t, nameg a mindig bundesliga hajat viselö Michael ex lakótársunkat.

Az év pozitiv eseményei:
Saját lakásrészem épitése bármi másnál nagyobb örömben részesitett, csodaszép fürdöszobám, bámulatos konyhám, lenyügözö fütésrendszerem, illetve a fantasztikus kandallóm...ezért érdemes dolgozni, be kell valljam, érezni a frissen elkészitett lakásrészek frissssss illatát, tán az Armani Gio vetekszik az illattal.
Angol nyelvi fejlödésem idén szerintem elég derék volt, köszönhetöen Bubunak, és persze az angol közegnek, mely nap mint nap körbevesz, és belekényszerit a kommunikációba.
Kisétálni abból a fasszopó McDonaldsból tudván, hogy többet nem kell visszasétálnom, legrosszabb esetben is csak vendégként, nos, katartikus élmény volt.
Nagyon hosszú idö után (vagy 12 év) leszoktam a körömrágásról, immáron 3 hónapja "tiszta" vagyok :)

Az év negativ eseményei:
Egyértelmüen Colin McRae halála. Egy géniusz volt, östehetség, határtalan eszementséggel megfüzerezve, és egy olyan balgaság miatt kellett elmennie közülünk, mint a helikopter szerencsétlenség.
Ismételt költözködésünk úgyszintén kiboritott mint egy szarosbödönt, remélem most már sinre kerül hallgatólagosan a fedél a fejünk fölött.
Viszonylag egy pozitiv évet tudhatok magam mögött, reménykedem, ez a sorozat a következö évben sem fog megtörni.

Az év legnyagyobb zenei hatásai:
Kruder&Dorfmeister
4 Hero
Muzzaik Production

Az év zenei csalódása:
Már nekem kinos, hogy minden évben a Deep Disht kell emlegetnem, de az Ali barátunk Taipei mixe...nos...Alikám, mi a bánatos f@szt müvelsz? Elég a müvészieskedésböl, térj vissza oda, ami vagy. És ez nem a minimal techno lófasz.

Az év legnagyobb beszólásai:
Az egyiket Smoky Mike vezetö követte el, épp mentünk egyik pontból a másikba a vonattal, erre mondom neki (mivel épp elegem volt mindenböl):
-Smoky, nekem elegem van, szeretnék nyaralni, egy csodaszép, napos szigeten, szivószállal koktélt szopogatni, homokos tengerparton lábat áztatni.
-Sweepy, most is épp egy csodaszép szigeten vagy, mi a franc  bajod van?-volt a válasza.

-"I am very far from happy". Ezt volt a villám válasza életem elsö ebay-es vásárlójának, miután kézhekapta az agyonhaszált, de az aukción "új, boltból, cimkével" jellemzéssel feltüntetett pulcsimat.

-Big Shooter Bob ugye állomásfönök tisztségben tündököl. Egy nap beszélgetek vele az irodában, mire megkér, tanitsak neki egy csúnya magyar kifejezést. Na mondom legyen valami könnyü, igy a "bikafos"-ra esett választásom. Nagy nehezen megtanulta, de nála a kiejtés "biká fos"-ban nyilvánult meg. Nahát kilépek az irodából, mennék elfelé mivel végeztem, reggel révén, emberekkel már tele volt a peron. Mire egyszer csak megszólal a hangosbemondó, mint a MÁV-nál, utána pedig Bob hangja a mikrofonban: "bikááá fos" :)

-Egy másik esemény is megmosolyogtatott Vele kapcsolatban, megkérdeztem töle, mit gondol a pakisztániakról, kedveli öket, vagy sem. Na erre úgy kifakadt, mintha csak erre a kérdésre várt volna. "Utálom öket. Legszivesebben elmennék a házukba, elöször bedobnék egy füstgránátot, majd egy kézigránátot, majd berohannék a 44-es Magnumommal, lelöném az összeset, végül lelocsolnám öket disznóvérrel, mert azt ki nem állhatják". Mindeközben mutatta a mozdulatokat, mit hogy csinálna a pakikkal, egy olyan jó 120 kilós, 2 méter magas embert képzeljetek el, csöppet komikus volt :)

Az év röhögése, saját magamon:
Csöppet fáradt voltam egyik éjjel, egyik kezemben egy banán volt kinyitva, a másikban pedig a mobiltelefonom, melyen kikerestem Bubu nevét a telefonkönyvböl, hogy felhivjam. Megtaláltam a számot, lenyomtam a "hivás" gombot, majd a fülemhez emeltem a banánt :)
Azért a munkahelyemen is rötyögtem párszor saját magamon, tudva setét múltamat, és tudva, most mit dolgozom minden nap, nos, azért ez a karma maga, nem? :)

Az év játéka:
IL-2 Sturmovik, kiegészitöivel együtt. Kétségtelenül, minden kérdöjelet kizárva, a legjobb volt idén.

Az év könyve:
Winston Churchill: A Második Világháború Története.

Az év filmje:
Be kell valljam, idén nem láttam olyan filmet, ami annyira megfogott volna, hogy emlitésre méltsam. Régi örökzöldeket meg nem emlegetek, minek? Netán öregszem? :)

Az év partyja:
Lengyelországban esett meg, egy fantasztikus classic house party keretein belül. Rég hallottam ennyi kedvencet buliban, Brucklethead: The Bomb, Tori Amos: Professional Window, Fatboy Slim: Rockafeller Shank, Ultranaté: Free. Jó volt :)

Az év felismerése:
A hal kényes állat. Nagyon. Soha a büdös életbe többet halba nem fogok beinvesztálni, ezek gyorsabban megdöglenek (a gondoskodást semmibe véve), mint a tiszavirág.

Az év mottója:
"Meg kell tanulnom türelemre intenem saját magam, a céljaim elérése érdekében" (Lance Armstrong)

Ezzel az ünneppel kapcsolatban eszembe jut egy helyi történet, mely mindig mosolyra fakaszt, bár annyira nem lehetett poénos annak, aki megélte ezt :)

Szóval a történet szerint volt itt egy lány, kit a személyiségi jogok tiszteletben tartása érdekében nevezzük el most Lukréciának, igy fogjuk hivni ebben a szövegkörnyezetben.
Történt egyszer, Lukrécia elment egy házibuliba, szilveszter éjjelén, mint ilyenkor minden rendes, kevésbé rendes, illetve rendetlen ember teszi. És mit ad isten, a tradiciónak megfelelöen elfogyasztott egy komolyabb mennyiségü erjesztett párlatot, minek következtében alkoholos befolyásoltság alá került, azaz a józan itélö képessége bizony lecsökkent, megfontolt döntéshozatali mutatója pedig lezuhant, szinte leredukálódott a nullára. Mindezt végigszemlélte két him nemü egyed is, ravasz róka módjára, de inkább már nevezhetjük öket farkasoknak is, kik lecsapnak a gyanútlan áldozatra. A történet folytatásának kitalálása nem igényel különösebb töprengést, a két farkas odasomfordált a kiszolgáltatott áldozathoz, szexuális igényeiket tolmácsolták a gyanútlan, egyébként teljes mértékben tisztességes hölgy felé, ki a már emlegetett befolyásoló tényezök szerencsétlen összhatása miatt nem tudott ellenállni a két, nyilvánvalóan úgyszintén szesszel felturbózott farkasnak. Igy hát elindultak egy viszonylag csendes szoba felé, szexuális együttlétük megpecsételése érdekében. Útközben az egyik farkas gondolt egy nagyot, majd megragadott egy teli pezsgösüveget, de nem ám elfogyasztás céljából, hanem eeeeegészen másra szerette volna azt használni, Lukrécia legszentségesebb szentéjébe kivánta az üveg vékonyabbik végét behelyezni, azaz felhelyezni, valamilyen állati perverziótól ösztönözve (vagy esetleg arra gondolt, hogy Lukrécia még szende szüz, és a pezsgösüveges segéd pusztán a deflorálás sajátos eszköze lett volna) . Na a "szerelmi" légyott elsö (és egyben utolsó, muhahahahahahahaaaaaaaa) felvonása megkezdödött, Lukrécia dobott egy költöi hátast, majd az egyik farkas elkezdte izgatni a klitoriszt a pezsgösüveggel. Nem számoltak a technológiai kialakitások különféle hátulütöivel, minek következtében hamar szembesülniük kellett a dugót rögzitö fém drótszoknya durva kialakitásával, mely érintkezve Lukréciánk legintimebb testrészével, fájdalmat okozott neki vala. Ez sem tántoritotta el a két délceg Adoniszt, eltávolitva a biztonsági drótszoknyát tovább folytatták a ki-be irányú, vektorális mozgást a perszóna testében. És itt következett a bonyodalom, mondhatni a görög tragédiákat meghazudtoló eseménysorozat. Szegény Farkas 1 illetve Farkas 2 valószinüsithetöleg hiányzott, vagy éppen amöbázott a fizika óra azon fejezeténél, melyen a gázok különbözö tágulását, illetve tulajdonságát taglalták, ezen esetben a szén-dioxid (CO2) gáz tágulási együtthatójáról beszélünk. Továbbá a két ravaszdi kevésbé volt szemfüles, mint hülye, igy azt az aprócska jelenséget sem figyelték meg, hogy a buborékok bizony szaporodnak a folyamatos mozgatás következtében a palack gyomrában, mely egyértelmüen a dugó kilövéséhez vezet. Többnyire. És ez az eset beleesett a "többnyire" kategóriába. :S A történet további alakulására boritsunk egy jótékony fátylat, legyen elég annyi, a maca a dokinál végezte az uj esztendö elsö napját, majdan a gyereknemzésröl is le kellett mondania.

Tanulságokat, konzekvenciákat vonjuk le, tanuljunk Lukrécia esetéböl.

Boldog új esztendöt kivánok mindenkinek!

Mau

Hege bácsival igen hosszú kihagyás után ismét tiszteletünket tettük együtt egy zenés-táncos hangulatkarbantartó egységben, az új Club Privé-ben, egy kis Muzzaikos estre, Exacta. (www.youtube.com/watch )egyébként amerikai, vendég lemezlovassal karöltve, ki hip-hop müfajban tekerte az embereket, nameg a potikat a múltban, de átnyargalt a house szakterületre, érdekes balesetnek hatott, kiváncsi voltam rá. Már maga az út Pest felé érdekes volt, a finom kis ingerek, melyek anno mindig jelen voltak, most is körülvettek minket. Gondolok itt például Tomikám autóillatositójára (ugyanazt használja már évek óta szerintem), az útközben elfogyasztott mekis kajára (kövezzetek nyugodtan), és a szokásos zene hallgatásra. Csöppet deja vu érzés keritett hatalmába, a megboldogult Home Club Budapest túráink voltak övezve ezekkel a "tárgyakkal", lelkem bizony megrohanták az emlékek.

A clubba belépve szembesültünk azzal, hogy bizony benne vagyunk az elsö 100 vendégben, mivel kaptunk ajándék cd-t, igy a pultnál ücsörögtük egy darabig, élvezve Soneec szettjét.
Szépen lassan megtelt az egyébként nem nagy hely, szerény véleményem szerint olyan 800-1000 fö férhet el kényelmesen, ami azt jelenti, hogy legalább 1500 fövel szokott menni egy komolyabb teltház :).
Olyan 1 óra felé sikerült az Igéret Földjéröl származó lemezlovasnak felkászálódni a pultba, egy kellö mértékben felpörgetett közönséget kapott a kezei közé, és igy is bánt velünk. Nem vitte túlzásba a pihentetést, az egész szettjére jellemzö szigorú tempóval igencsak elhúzta a talpunk alá valót. Zenei világát a kökemény, igazi New York-os hangzás jellemezte, vokált elvétve tudtunk csak felfedezni, inkább a groove-os tekerések, feszes ütemek uralkodtak a kezei között, és olyan basszusok, hogy a vastagbelemben éreztem a rezonanciájukat :)
Egybevetve zenéje tetszett, Hege bácsi is elismeröen mosolygott.
A levezetést Sullivan-re bizták, ki hozta a szokásos formáját, nyomatta a Muzzaik Production vonalat.

Azért azt meg kell jegyezzem, hogy a közönség összetétele elég tragikus volt. Ugye kihagytam vagy 2 évet bulizás terén, igy a hazai partykultúra változásai úgymond elsiklottak mellettem (mint a HD technológia, a hétszentségit neki, de azt már pótolom), túl sok belelátásom nem volt abba, hogyan alakultak a különbözö rétegek, arányok, összetételek. Az én idömben, vagyis akkor, midön jártunk rendszeresen bulizni, ezek a kigyúrt medve arcok voltak többségben, többnyire az összetolt kerek mellü,  melltartóra vetközött barátnöjükkel karöltve, kik több lasztit pattintottak egy éjszaka, mint Laposgöröngyös nevü falucska lakossága egy évben. Nahát ezeket nagy nehezen megszoktuk, megszoktam.
Na és múlt héten szombaton, a Club Privében ért a meglepetés, mivel ezek az egybenyakú, fukszos srácok eltüntek a porondról, és a helyükre termedt sok-sok üzletember, a 45-50-es korosztályból, kik egytöl egyig, válogatás nélkül fel voltak szerelve egy, de inkább kettö fiatal, kimondottan csinos csajjal. Midön az elsö ilyen páros, azaz hármas bebucskázott, gondolván egyik csaj elhozta a faterját, megmutassa, mitöl döglik a légy az elektronikus zenében. Feltevésem tévesnek bizonyult, mivel az elsö ilyen jelenséget több követte, a végén már nem is csodálkoztam, hogy megint egy deres hajú faszit látok bekolbászolni egy csinos pipivel.
És sajnos ez az úgymond tény, miszerint ilyen emberek jöttek sorra egymás után, megerösitette a még csak ébredezö gondolatomat, miszerint a mai elektronikus partykultúra megint tele van olyan emberekkel, akiknek halvány lila fingjuk sincs, hogy mégis, mi a szent szarra mennek el egy szombat este. Hege beszélgetett Randallal, ki úgyszinten megerösitette, az emberek erös hányada asse tudja, ki tekeri éppen a potikat. Szomorú, szó, mely legtalálóbb, az a szomorú. Vajon lesz egyszer végre egy olyan Club az országban, ahová azok az emberek járnak, akik CSAK a zene miatt mennek oda? Mert ez tényleg szánalom. Kivonulnak a macifiúk, bevonulnak az öltönyös üzletemberek, kik bedobnak 2 lasztit és tolják reggelig...
A legdurvább ilyen jellegü élményem az egyik Deep Dish partyhoz kötödik, amikoris Sharam már vagy 2 órája tekerte kökeményen a népet, erre odajön egy szerencsétlen, majd megkérdezi: "Te figyelj, mikor fog zenélni a Sharam?". Ááááá....Erre nem lehet mit mondani. Pusztán csak idézni az öreg Eddie Amador bácsit, ki már jóideje megénekelte:

"Not everyone understand house music. Its a spiritual thing, soul thing"