Mau Angliában

Hát repülögépen sem irtam még különféle irományokat, körleveleket, blogos istennyilát, de most elveszem a szüzességemet önkezüleg, mely a repülön történö irkálásra vonatkozik.

Még mindig nem tudom megunni ezt a repülés mókát, és szinte már tanácstalanul állok azon emberek elött (pélául atyám), kik betegesen rettegnek a repüléstöl, ha esetleg repülön ülnek, vizet facsarnak a müanyag karfából. Lehet, valami szervi elváltozások vannak fejemben, de betegesen rajongom ezekért a fémmadarakért. Most is éppen az ablak mellett ücsörgöm, a hajtómüvel egy vonalban. Bizarr látvány, amikor a kifutópálya végén állunk, a gép még nem mozog, a fékek fogják, de már elég nagy teljesitményen dübörögnek a hajtómüvek, ezzel por (illetve télviz idején hó) minihurrikánokat képeznek az aszfalton a beömlönyilás körül :) Aztán a fék kienged, a gép nekilódul a flaszternak, gyorsul-gyorsul-gyorsul, majd egyszer csak kecsesen elrugaszkodik a földtöl. Ilyenkor szokott a fejböl a vér elvándorolni máshova, csöppet furcsa érzést hagyva maga után, mintha a szemgolyóid ki akarnának folyni üregükböl, lefelé vala. Akkor ugye felszálltunk, a csúúúnya ködös repülötérröl. Naiv ember lévén szerintem sokan hiszik azt (jó ideig én is ezt hittem), hogy a felhök valami eszméletlen vastagságban uralkodnak felettünk, de ez a teória nem helyénvaló. A felhöréteg vastagsága mindössze 100-200 métert képvisel, melyet áttörve a csodaszép napsütéses idöjárásba csöppenünk. Mindezt persze leszállásnál ugyanigy eljátszuk, csak visszafelé, napból felhöbe be, majd landolunk a ködös kurvalófaszban megint (feltéve ha nem nyaralni megyünk, egzotikus kurvalófaszba). Na de ezt már tudjátok, majd' két éve ezt már olvashattátok kezdödö körleveleim egyikében.

A mai levél témája a fogorvos, és a vele járó idötöltések :) . Szerintem a mondat elolvasása után többen nekiállnak nyelvük hegyével körbevizslatni örlöszerveiket, konstatálva a már tudatosult problémákat és eltünödve a még rejtözö, de esetlegesen lappangó gondokról (vannak, amennyi problémát definiálsz a szádban saját magad, azt nyugodtan szorozzad meg kettövel, muhahahaha). Nahát én olyan különösebb, egetverö problémákkal nem küzdöttem, éreztem, hogy van egy-két überaschung a számban, de mivel a hanyagabb kasztból kerülök ki (olyan ritkán járok fogorovoshoz, mint mondjuk gyónni a templomba), igy már idöszerünek tünt egy szakorvosi rendelö meglátogatása. Anno a helyi szakihoz jártam Maroson, kit tiszteletben tartva nem nevezünk meg, igy hivjuk csak Pandacsöpi Boborjánnak. SZóval Pandacsöpi Boborján olyan egy csuda figura, hogy beültet a székébe, valamit matat erre-arra, majd lendületböl megfordul, és rádveti magát, mint oroszlán a gyanútlan zergére, felkiáltva: na nyissa ki a szááájááááát. Mintha ez unikum számba menne a fogorvosnál, úgy tesz. Mindezt olyan hangnemben, mintha BKV ellenör lenne, és (joggal) feltételezi, hogy jegy nélkül élvezed a hön szeretett cége szolgáltatásait. Tevékénysége közben rendületlenül fütyörészi a korabeli slágereket, de elég tehetségtelenül, mivel több dallamot összekever, igy kapsz egy megamixet, miközben persze buzgárkodik a szádban a süritett levegös kütyüivel. Nem kell mondjam, úgy éreztem, az idö eljött szakitani Pandival, igy a fejemben elkezdtem lapozgatni a névjegykártyákat, hátha fellelek egy potenciális, praktizáló, nem szájbafütyörészö fogdokit. Vagy legaláb egy olyat, aki egy dallamot nyom a kezelés alatt végig, hogy meg tudjad tanulni, és tudjak vele vidáman füttyögtetni. Nem is kellett messzire lapozgatnom, mivel már az "A" betünél megtaláltam az én emberemet. Ismételten a nevek elhallgatása végett a következö doktoromat szólitsuk mondjuk...mondjuk...csodaszép, okos, elbüvölö a mosolya, meleg zöld szemei vannak, illetve két olyan mellel áldotta meg a sors, melyeket úgyszintén illik dicsérö szóra méltatni, igy...igy hivjuk "csak" Amazonnak.
Amazon nagyon rugalmasan viselkedett különbözö igényeimmel szemben, miszerint idöm nem végtelen otthon, igy két ünnep közé besuvasztott. Szakorvosi rendelöjébe történö (elsö, majd követte a második, illetve a harmadik, mondtam én, hogy nem lehet itt diagnosztizálni fogproblémákat faipari technikus képesitéssel) elsö látogatásom alkalmából megleptem egy kis ajándék csokival, régen láttam na, hát nem lehetett egy szál f@szban odaállitani. Nem is lacafacázott sokat, egyböl beparancsolt a zöld (azaz péniszösszeaszalódikkicsireúgybevagyokszarva) szinü székébe, mely kimondottan kényelmesnek bizonyult, de aztán rögvest tudomásomra hozta szerszámaival, hogy bizony ez nem egy thai masszázs lesz, az másik székben történik, hahahaha. Okos kis tükröcskéjével körbetekintett fogorvos által utoljára réges rég körbetekintett fogacskáim között, útközben eleresztett egy-két "Jééézus Máááária"..."te jóóó ég, hogy növesztetted Te ezeket" elszólást, melyek úgymond nem nyugtattak meg. Aztán felállitotta a diagnózist, asszisztensének lediktálta, mivel mi a gond, majd kérdöre vont, mit szeretnék megcsináltatni. Hát a kezdeti 1-2 rossz fogam van optimizmusom úgy elszállt, mint a flaszterröl a gépem 48 perccel ezelött, mivel közölte, összesen 3 fogam lyukas, illetve egyben szakmailag indokolt lenne a tömés kicserélése. Nahát én is töprengtem, mint anno egyik ex Maurer Tiborné jelöltem, ki benyitott a wc-be otthon, és tanácstalanul állt a wc illetve a bidé elött, mégis, melyikbe kell most belepissantania? Végülis rádöbbent, leabszolválta a feladatot. Visszatérve Amazonra, megbeszéltük, hogy most tömjük be a 3 darabot, és a maradék egy darabbal pedig visszatérek Terminátor módjára az új esztendö küszöbén. Ezzel a lendülettel bele is döfködte az inyembe nem éppen barátságos, Lidocainos fecskendöjét, mely úgy lezsibbasztott, mint embert még soha. Hogy ne unatkozzon, mig a fél fejem lezsibbad, leszedegette a fogkövet ügyesen, szépen, amint az elö van irva a nagy könyvben. És utána belevágott...a fogfúró hangjától még mindig nem tudok kellemes érzéseket generálni magamban, igy csöppet feszülten, de vidámságot sugározva türtem, hogy egyre mélyebbre hatoljon fogaimban, tágitva, érdesitve, öblögettetve, hüledezve. Röppködtek a szakszavak, volt ott például exkavátor is (de hála a Szüz Máriának nem a földmunkagép exkavátor, a fogorvoslásban is van exkavátor), lássátok szemetekkel, nehogy félreértsétek:

 

Ime a két exkavátor, a bal oldalival az Amazon ügyködik, a jobb oldalival pedig Józsi bácsi. A különbségek szabad szemmel, avatott szakértö bevonása nélkül is megfigyelhetö!                                       
                        

Asszisztens adogatta a különbözö szerszámokat sorjában, és meg szenvedtem, mint púpos gyerek a prés alatt, mivel nagyon sokszor elötört belölem a beszélhetnék, de ez ugye nem kimondottan egyszerü olyankor, amikor van a szádban 4 idegen fémtest, nyálszivó, sziszegö fúrógép, illetve két odaadóan gondoskodó nöi kéz, igy maradt a szemkontaktus, meg az artikulálatlan hörgés. Eeeooooáááájjj.... :) Fájdalmaimat nagyban enyhitette a doktornö csodaszép zöld szeme, illetve a szükséges fölémhajolós helyzetekben a feszes melleinek érintése (hahahahaha, nem szörnyülködni, na, hát férfiból vagyok). Egyszer nagyon közel volt hozzám a zöld szempár, ott bizony indukálódott valami...bár lehet, hogy ez az indukció pusztán egyoldalú volt :S Aztán eljött a pillanat, olyan másfél óra után, hogy képtelen voltam lekötni magam, nem feszéjezett már a munkálat a számban, igy evesztettem érdeklödésemet, ami rettenetes ugye. Elöször elkezdtem játszani a nyálszivóval (megjegyzem Pandacsöpi Boborjánnal ezt anno eszemben sem volt eljátszani, ö büntiböl tuti belefúrt volna véletlenül nyelvembe egy bónuszpiercinget), énekeltettem, hol befogtam a nyelvemmel, hol kiengedtem, utánozva a rádióból szóló szám ütemét. Végül ez is kevésnek bizonyult, igy a doktornö bevetette a szuperfegyvert, odaadta a plüsskutyát, melyet a 12 éven aluli gyerekek kapnak, hogy ne fossák le a bokájukat a kezelés közben. Na ez hatott, elvoltam vele, mint a Bodri a lábtörlövel. Végezetül megkaptam a töméseimet, beállitottuk a "magasságot", és elköszöntünk a következö találkozásig.
Mikor máskor, a visszajövetelem elött egy nappal esett meg a második kinzás. És mikor máskor, a második kinzáson derült ki, hogy a soron következö fogammal komolyabb gondok vannak. Azt a tömést még anno a Nagy Pandacsöpi Boborján "alkotta" meg, elég régen, igy a feltárás után kiderült, hogy beborult. A doktornö csak hatolt lejjebb és lejjebb, igy egyre félöbb volt, hogy eléri azt a réteget, melyet ha átfúr, akkor bizony a rettenetesen hangzó, gyermekkoromban ezzel ijesztgetö, Chuck Norrist, Supermant, Kojakot, Derricket, illetve Steven Seagalt is könnycseppre fakasztó gyökérkezelést kell alkalmaznia. Folyamatosan emlegetett valami pulpasapkákat, hogy látja, én biza semminemü sapkát nem láttam, de ö biztos jobban ért hozzá, mint én. Nem kell mondjam, a szuvasodás vége lejjebb helyezkedett el, mint a "Nem célszerü átlépni, belefurkálni, különben foggyökikezi lesz nigger" tábla a fogamban, igy hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megfoggyökérkezeli Mau bácsit. Kinek nem volt még "szerencséje" ilyen müveletben, az képzeljen el egy...egy...egy nem is tudom, mihez hasonlitsam az érzést, nem fájdalmas, de kimondottan kellemetlen orvosi élményt. A procedúra lényege a fogideg eltávolitása a csatornákból (többnyire 3-4 csatorna van), mely függöleges irányban történik, ilyen csinos kis 2 centiméteres tükkel, melyek letolnak a foggyökeredbe, és ügyesen kikapirgálják onnan az idegeket. Vidáman hangzik, mi? Szóval ment az ideg kifelé rángatása vagy 20 percig, különbözö átméröjü tükkel, majd befelé nyomogatott az Amazon ilyen cérnához hasonló mittudomén miket, valami müanyag, vékony kialakitású tömitömateriákat. Akkorra már az Égiek elpártoltak mellölem, a fájdalomcsillapitó kezdett kimenni a különbözö részeimböl, igy egy mérsékelt fájdalommal kisért procedúrának voltam része, melyben a az idegek helyét "dugózták" le ezekkel a cérnákkal. A kezelés végére úgy éreztem magam, mintha lenyomtam volna 12 menetet Mike Tysonnal, majd az öltözöben megeröszakolt volna egy török erömüvész. Elég messze voltam a boldog, feldobott énemtöl :). Doktornö folyamatosan öntötte belém a lelket, jobb ez igy, hogy most megcsináltuk, minthogy kint jöjjön rám a veszedelmes fogfájás. Nyilván igaza volt, de akkor ott sokmindenre gondoltam, csak nem arra, hogy ez a tortúra hasznos lesz nekem valaha is. Enyhén volt szórakoztató, inkább fájdalmas.(most beszélt hozzánk a kapitány, szeretem az ilyen lelkes pilótákat. Beszélt a csodás napsütésröl, hogy élvezzük, amig tudjuk, mert Londonban most épp esik a hó, szóval készüljünk arra, hogy ott nem lesz napsugi. Csak csúszkálás a kifutópályán :) Bassza meg a Jehova, de lennék pilóta!) Tündéri doktornénim adott egy kis orvosságot, fogfájásra, hatott is hála istennek. Nap végezetéül beültünk a mekibe kajálni egyet óvatosan, mondjuk én szopogattam a szendvicset, nem rágtam, olyan voltam, mint a fogatlan nyugdijasok :). Búcsúzásnál lefixáltuk a holnap reggeli idöpontot, a repülögép elött, gondolhatjátok, ember egyébként is ideges az utazás miatt, erre még a fogammal is bajlódnom kell reggel.
Az éjszakám elég érdekesen telt, most vagy az orvosságtól, vagy a fogfájástól, de annyi mindent álmodtam, az Amazonnal, hogy az valami bámulatos. Álmomban folyamatosan tömegközlekedtem vele, metróztunk, villamosoztunk, söt, buszoztunk is, ahol a Hege volt a soför, egyik kanyarban majdnem felborultunk, ö meg csak röhögött, és mondta a szokásos, csibészes mosolyával: "bocs". Aztán vágás, következö epizód anyukája konyhájában volt, csinált egy naaaaagy tál rántotthús, majd ismét vágás, egy Renault Megane Scenic-et néztünk megvételre, mert terhes volt tölem, kellett a nagy autó :))).
Álmodozni viszont nem lehetett a végtelenségig, ébredni kellett, és menni vissza a karmai közé. A kezelés befejezése nagyon simán ment, betömte az ideiglenes tömés helyét, csinosan kipolirozta a fogamat, majd elköszöntünk egymástól. Olyan kis aranyos volt, tegnap fájt a pocija, igy ma reggel elég nyügös volt, olyan aranyos nyügös, de bejött megcsinálni a genyó fogamat. Odaadó na, azt kell, hogy mondjam, odaad egy doktornéni kezei között voltam.

Egyébként ne halogassátok a fogászati szakrendelö látogatását, mivel a problémák a kezdetekkor sokkal egyszerübb úton, módon kezelhetöek, mint késöbb, amikor elkezd úgymond fájni. Meg kell találni a megfelelö doktort, vagy nénit, doktornénit :)

Szállunk le, ki kell kapcsoljak. Téleg esik a hó, és csúnya felhös az ég!!!! Hujujuj, megyek, körbenézek, merre van a legközelebbi vészkijárat :P

Ui: saját tapasztalatból mondom, hogy ne próbálgassátok, mennyire tudjátok megharapni a szátokat, midön belétekinjektálták az érzéstelenitöt. Én marha állat kipróbáltam, és még most is fáj. Viszont akkor nem éreztem :)