Hege bácsival igen hosszú kihagyás után ismét tiszteletünket tettük együtt egy zenés-táncos hangulatkarbantartó egységben, az új Club Privé-ben, egy kis Muzzaikos estre, Exacta. (www.youtube.com/watch )egyébként amerikai, vendég lemezlovassal karöltve, ki hip-hop müfajban tekerte az embereket, nameg a potikat a múltban, de átnyargalt a house szakterületre, érdekes balesetnek hatott, kiváncsi voltam rá. Már maga az út Pest felé érdekes volt, a finom kis ingerek, melyek anno mindig jelen voltak, most is körülvettek minket. Gondolok itt például Tomikám autóillatositójára (ugyanazt használja már évek óta szerintem), az útközben elfogyasztott mekis kajára (kövezzetek nyugodtan), és a szokásos zene hallgatásra. Csöppet deja vu érzés keritett hatalmába, a megboldogult Home Club Budapest túráink voltak övezve ezekkel a "tárgyakkal", lelkem bizony megrohanták az emlékek.
A clubba belépve szembesültünk azzal, hogy bizony benne vagyunk az elsö 100 vendégben, mivel kaptunk ajándék cd-t, igy a pultnál ücsörögtük egy darabig, élvezve Soneec szettjét.
Szépen lassan megtelt az egyébként nem nagy hely, szerény véleményem szerint olyan 800-1000 fö férhet el kényelmesen, ami azt jelenti, hogy legalább 1500 fövel szokott menni egy komolyabb teltház :).
Olyan 1 óra felé sikerült az Igéret Földjéröl származó lemezlovasnak felkászálódni a pultba, egy kellö mértékben felpörgetett közönséget kapott a kezei közé, és igy is bánt velünk. Nem vitte túlzásba a pihentetést, az egész szettjére jellemzö szigorú tempóval igencsak elhúzta a talpunk alá valót. Zenei világát a kökemény, igazi New York-os hangzás jellemezte, vokált elvétve tudtunk csak felfedezni, inkább a groove-os tekerések, feszes ütemek uralkodtak a kezei között, és olyan basszusok, hogy a vastagbelemben éreztem a rezonanciájukat :)
Egybevetve zenéje tetszett, Hege bácsi is elismeröen mosolygott.
A levezetést Sullivan-re bizták, ki hozta a szokásos formáját, nyomatta a Muzzaik Production vonalat.
Azért azt meg kell jegyezzem, hogy a közönség összetétele elég tragikus volt. Ugye kihagytam vagy 2 évet bulizás terén, igy a hazai partykultúra változásai úgymond elsiklottak mellettem (mint a HD technológia, a hétszentségit neki, de azt már pótolom), túl sok belelátásom nem volt abba, hogyan alakultak a különbözö rétegek, arányok, összetételek. Az én idömben, vagyis akkor, midön jártunk rendszeresen bulizni, ezek a kigyúrt medve arcok voltak többségben, többnyire az összetolt kerek mellü, melltartóra vetközött barátnöjükkel karöltve, kik több lasztit pattintottak egy éjszaka, mint Laposgöröngyös nevü falucska lakossága egy évben. Nahát ezeket nagy nehezen megszoktuk, megszoktam.
Na és múlt héten szombaton, a Club Privében ért a meglepetés, mivel ezek az egybenyakú, fukszos srácok eltüntek a porondról, és a helyükre termedt sok-sok üzletember, a 45-50-es korosztályból, kik egytöl egyig, válogatás nélkül fel voltak szerelve egy, de inkább kettö fiatal, kimondottan csinos csajjal. Midön az elsö ilyen páros, azaz hármas bebucskázott, gondolván egyik csaj elhozta a faterját, megmutassa, mitöl döglik a légy az elektronikus zenében. Feltevésem tévesnek bizonyult, mivel az elsö ilyen jelenséget több követte, a végén már nem is csodálkoztam, hogy megint egy deres hajú faszit látok bekolbászolni egy csinos pipivel.
És sajnos ez az úgymond tény, miszerint ilyen emberek jöttek sorra egymás után, megerösitette a még csak ébredezö gondolatomat, miszerint a mai elektronikus partykultúra megint tele van olyan emberekkel, akiknek halvány lila fingjuk sincs, hogy mégis, mi a szent szarra mennek el egy szombat este. Hege beszélgetett Randallal, ki úgyszinten megerösitette, az emberek erös hányada asse tudja, ki tekeri éppen a potikat. Szomorú, szó, mely legtalálóbb, az a szomorú. Vajon lesz egyszer végre egy olyan Club az országban, ahová azok az emberek járnak, akik CSAK a zene miatt mennek oda? Mert ez tényleg szánalom. Kivonulnak a macifiúk, bevonulnak az öltönyös üzletemberek, kik bedobnak 2 lasztit és tolják reggelig...
A legdurvább ilyen jellegü élményem az egyik Deep Dish partyhoz kötödik, amikoris Sharam már vagy 2 órája tekerte kökeményen a népet, erre odajön egy szerencsétlen, majd megkérdezi: "Te figyelj, mikor fog zenélni a Sharam?". Ááááá....Erre nem lehet mit mondani. Pusztán csak idézni az öreg Eddie Amador bácsit, ki már jóideje megénekelte:
"Not everyone understand house music. Its a spiritual thing, soul thing"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.