Ki ne tudná rólam, számitógépes játékmániám az egeket verdesi, nem telik el úgy nap, hogy ne lönék egy keveset, ne vezetnék egy keveset, vagy esetleg ne lépkedjek párat elmentett katonáimmal a virtuális hadszintéren.
Otthon, Magyarországon sosem volt gondom találni egy pár olyan elmeroggyant arcot, mint jómagam, kikkel kedvünkre tudtuk halomra lövöldözni egymást, mert ugye ez nem vitás, a játékszenvedély csúcsa a multiplayeres üzemmód, avagy egy pályára többedmagunkkal begenerálva harcolunk a végsökig, leskelödünk, bújkálunk, cselezünk, ugrunk, leguggolunk, kukucskálunk, kökemény taktika, egy hús-vér játékos sokkal nehezebb ellenfél, mint egy számitógépes AI (mesterséges intelligenciával rendelkezö, de taktikáját változtatgatni nem tudó) ellenfél.
Idekint, Angliában környezetem  játékosállományának felhozatala siralmas, akikkel eddig együtt laktam, azok vagy potenciális seggfejek voltak a játékhoz, vagy olyan szinten voltak bénák, hogy simán futottam mögöttük a játékosommal a Medal Of Honorban (alap multigamma) , és puskatussal ütöttem kerek fejüket, de fogalmuk sem volt, mi történik körülöttük, szánalom, szó, mely legjobban jellemezné tevékenységüket, szánalom. Mostani lakótársaim közül sem kerülnek ki korszakalkotó tehetségek, Sundi gépe olyan szinten régi egy öskövület, hogy a nagymamám csirkéi tán azon végezték anno a tojások napi átlagának kiszámitását, pusztán egy nagyobbacska  lépésre van csak az abaszkusztól a számitógépes evolúció létráján, az Atom Anti pedig...nos, az Antinak egész jó gépe van, de a hozzáállás...hiányzik belöle a tüz, ami elengedhetetlen egy igazi, kezdö géniusz megelevenedéséhez. Szóval magamra maradtam, vagyis a mai napig, mert ma sokminden megváltozott...

...történt ugyanis, hogy derék bakter cégünkhöz jött egy új srác a napokban, nemzetiségét tekintve totál bantu-barnaseggü-kameruni, Serge a becsületes neve, de mi csak Halászkirálynak hivjuk, mert mindig van rajta egy ilyen sapesz, amit a nagy pecások viselek.  Nahát a minap épp együtt pisáltunk a pisáldában, épp a falra vésett derék szövegen méláztam, miszerint "boldog pisilést", amikoris emberbaráti vénám a felszinre szökött, gondoltam szóba elegyedem az uj sráccal, ne érezze már magát olyan egyedül ebben a dzsungelben. Mi mással kezdtem volna, hol lakik. „Ardenham street 19”. Hahaha, mondom én, na ne szórakozzon, de nem szórakozott, télleg ott lakik, tölünk két házra. Sosem láttam még ezelött, hiába na, ezek a buzi angolok nem egy vendégszeretö népek, a rosseb sem kiváncsi a rusnya, sápad pofájukra, amikor meg egy ilyen jó arc költözik a sok tápos angol közé, az beleveszik a tömegbe, alig lehet észrevenni.

Na a lényeg, pissantásunk után áttértünk valami kellemesebb témára, kérdem töle, mivel üti agyon az idöt, amikor éppen nem bakterkodik. Számitógépes játékok J -volt a válasza.  Nem kell mondjam, akkor éreztem utoljára ekkora meglepettséges-boldogságot, midön egyik biciklis, levegöben röppenös esésemet követöen konstatálhattam, hogy semmim nem törtem el, pusztán csak belém állt vagy 40 szedertüske. Beszélgetésünket egyböl felemeltem egy magasabb érdeklödési fokozatra, olyan izgatottam kezdtem kérdezgetni, hogy alig gyözött szegény válaszolni (alapjáraton elég egy csöndes srác, oda kell hajolni a fejéhez jó közel, hogy értsél valamit beszédéböl, sose tudnám elképzelni róla, hogy habzó szájjal rohan utánam sörétes pusival, közben meg káromkodik, hogy „méééé töltesz mááá megint te kurvaaaa” J). Sorban sorolta a kedvenc játékait, Half Life 2, Quake 3 Team Arena, FIA GTR 2, Microsoft Flight Simulator sorozat, IL 2 Sturmovik sorozat, de azt mondta, szerinte minden idök legjobb gammája a Return To Castle Wolfenstein. Alig akartam elhinni, hogy ennyi közös van bennünk, szinte már remegö ajkakkal tettem fel a kérdést, szokott-é multiplyaerben is játszani vala. Duummm…..dummmm…..dummmmmm……duuuummmmmmmm, szokott, a kedvence a Medal Of Honor sorozat: Who-hooo-who-ho-hoooooooo. Télleg ez akkora ajándék volt a Jézus Krisztustól, hogy sok Miatyánkot el kell mormoljak, hogy ezt megháláljam neki. Persze ö is partnerhiányban szenved, mármint nem szexuális értelemben, hanem nincs kivel játszania, igy a lehetöség innentöl már adott volt, megbeszéltük, hogy a nagyon közeli jövöben szarrá fogjuk egymást löni. Azt mondja, egész nagy pajszer a játékban, kiváncsi leszek, a lengyel krumplifejü népséget anno olyan szinten aláztam le, hogy néha már a nyelvemmel nyomtam a tüzgombot, annyira unatkoztam J

Szurkoljatok (és multiplayeres ismeröseim, föleg a múltbéli -=Libafiu=- klántagok, legyetek büszkék rám, meddig vittem hirnevünket), mert eljön számitógépes-multiplayeres történelmem tán legcsillogóbb gyöngyszeme:

Kamerun-Magyarország (Medal Of Honor összecsapás J )